Mielőtt nekiláttam ennek a bejegyzésnek, sokat gondolkoztam, hogy blogcímet váltok, hátha akkor hosszabb ideig "láthatatlan" maradok és nyugodtan írhatok, mert nem szerettem volna újabb megkeresést. De elég idő telt el remélhetőleg az utolsó lényegesebb bejegyzésem óta ahhoz, hogy egy bizonyos személy már ne kövesse árgus szemekkel, vajon írok-e vagy sem, és ne vegye fel velem újra a kapcsolatot bármilyen formában is, bármilyen célzattal, hogy lebarmoljon a saját jellemtelensége okozta kavar miatti gondolatkiírásaimért. Viszont ahhoz nem telt el elég idő, hogy ne jusson eszembe az, ami történt, ami megválaszolatlan maradt. Jó, igaz, valószínű nem is fog soha eltelni annyi idő, nem is fog elmúlni nyomtalanul, mert van mi emlékeztessen rá. Ez az emlékeztetés, az ezt a negatív hatású korszakot megtestesítő tárgy a részem lett a maga kettősségével, bennem van, ezáltal benne van minden mozdulatomban, minden tevékenységemben és pillanatomban. A negatív emlékeztető jelentését nem tudom csak úgy egy dobozba rakva a szekrény mélyére rejteni, egy gödörbe elásni vagy kidobni a kukába, mint lehetne ezt tenni más tárgyakkal, helyette velem van kettős emlékezettel, bármerre járok, bármit csinálok. Kettős, mert egyszerre jelenti egy sötét korszak emlékeit és egy megadatott második esély szimbólumát is. Igyekszem utóbbira koncentrálni, hiszen a második esély nem mindenkinek adatik meg.
De vannak gondolatok, vannak vissza-visszatérő, alvás helyett ébren tartó témák és kérdések hét év után is a fejemben, amik időről időre előkerülnek, holott a feledés homálya, az emlékek halványodása sokkal megnyugtatóbb lenne.
Írok, ha úgy tetszik folytatom. Nem tervezek révedezni, ringatni magam álomvilágban és ecsetelni, milyen érzések fűztek egy emberhez, nem tervezek konkrétan a kilétéről írni (nyugodjon csak meg) jobbára inkább csak általánosnak is tekinthető felvetéseket, gondolatokat próbálok kibogozni, amiknek persze az én életemben is voltak/vannak aktualitásai. Foglalkoztatnak konkrét kérdések, amiken az ember elgondolkozik akár általánosítva is. Én is ezt teszem. Persze a szubjektivitás kisebb-nagyobb mértékben témától függően benne van, hiszen a saját gondolataim saját tapasztalás alapján jelentkeznek első sorban. És ha érintett volt az ember adott témákban, nehéz elvonatkoztatni teljesen. Talán nem is lehet tökéletes az elvonatkoztatás soha senkinél, mert az élmények, a tapasztalások befolyásolják az ember viszonyát minden kérdésben, témában.
Néhány ilyen téma címszavakban: - lopott idők, - a pénz, - érték ...
De vannak gondolatok, vannak vissza-visszatérő, alvás helyett ébren tartó témák és kérdések hét év után is a fejemben, amik időről időre előkerülnek, holott a feledés homálya, az emlékek halványodása sokkal megnyugtatóbb lenne.
Írok, ha úgy tetszik folytatom. Nem tervezek révedezni, ringatni magam álomvilágban és ecsetelni, milyen érzések fűztek egy emberhez, nem tervezek konkrétan a kilétéről írni (nyugodjon csak meg) jobbára inkább csak általánosnak is tekinthető felvetéseket, gondolatokat próbálok kibogozni, amiknek persze az én életemben is voltak/vannak aktualitásai. Foglalkoztatnak konkrét kérdések, amiken az ember elgondolkozik akár általánosítva is. Én is ezt teszem. Persze a szubjektivitás kisebb-nagyobb mértékben témától függően benne van, hiszen a saját gondolataim saját tapasztalás alapján jelentkeznek első sorban. És ha érintett volt az ember adott témákban, nehéz elvonatkoztatni teljesen. Talán nem is lehet tökéletes az elvonatkoztatás soha senkinél, mert az élmények, a tapasztalások befolyásolják az ember viszonyát minden kérdésben, témában.
Néhány ilyen téma címszavakban: - lopott idők, - a pénz, - érték ...
Dávid