2017. november 20., hétfő

Tök jól vagyok! :)

Mozgalmas időszak van a hátam mögött, néhány érdekes és számomra új élménnyel, néhány negatívummal, sok munkával ami kihívásokkal teli, időnként kikapcsolódással, kis kirándulásokkal, néha elvonulással és időnként kis gondolkodással. A mellettem állók miatt és a sűrű időszak miatt sem volt szükségem arra, hogy mostanában monumentális bejegyzéseket írjak. Igaz, időm sem volt rá, meg kedvem se, mert volt egy újabb leteremtésszagú üzenet, de igyekszem kizárni mindent, ami keserűséget okozhatna. Téma lenne, gondolat szintén van, de a sok munka és mellette azért egy kis pihenés, a kikapcsolódás az időm nagy részét szerencsére kitöltötték. És a barátok persze. Igyekszem úgy a mának élni, hogy készülök a holnapra is. Persze jól esik néha megpihenni és csak lenni, semmivel nem foglalkozni, csak olyan dolgokat csinálni, amik kikapcsolnak. Keretek között, körültekintően hétköznapi életet élni. Persze nincs olyan nap, hogy ne érezném a tompa fájdalmat, ami része a mindennapoknak és emlékeztet egy rossz időszakra, de olyankor pihenek és várom, hogy elmúljon, a figyelmemet meg elterelem róla. Sok dolgot sikerült átértékelni, így bár vannak teljesítendő vágyak, képzelgések, amiket szeretnék megvalósítani, de tudom, mit nem lehet és ezt elfogadom és maradnak képzeletbeli utazások egy képzeletbeli világban. :) Néha azon is gondolkodni szoktam, hogy hol kerülhettem volna el a velem történteket, hol kellett volna azt a bizonyos határt meghúzni és embereket kizárni, de az ilyen alkalmak többségében nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a negatív hozzáállás, az az időszak elmúlt, hogy mások által tépett sebek miatt keseregjek vagy érezzem rosszul magam. Előre tekintek, és ez számít. Jó, ember vagyok én is, ez nem mindig sikerül, de elhatalmasodni nem hagyok semmit, mindig van újabb nap újabb kihívásokkal, minden nap "pörgök" amennyire lehet, ésszerűen és minden nap állnak mellettem, ha szükségem van rá és ez pozitív energiát ad sokszor. Jó érzés fontosnak lenni másoknak érdek nélkül is, jó érzés a törődés, egy egy érdeklődő kérdés, az apróbb és nagyobb segítségek, amikkel körülvesznek ha szükséges, a biztatás, amit időnként kapok ha valami újba vágok bele és látják a haladást, fejlődést. :) Meg persze jön a tél, jönnek az ünnepek. Lassan hangolódni kell rá, igaz, az ezzel járó tömeg nekem sok, de valamit valamiért. Szerencsére ahogy említettem, van néhány ember mellettem, akikkel tartalmas időt tölthetek és ha segítségre szorulok, bármiben segítenek. Persze még mindig a legtöbb dolgot egyedül akarom végigvinni, ez büszkeség kérdése, de be kell látni, hogy ez nem mindig működik. De sebaj, minden nap tartogat valami újat, csak észre kell venni. :) Jó érzés, hogy vannak emberek, akikre számíthatok, akik figyelnek rám, mellettem állnak mindenben, értékelnek és elfogadnak a hibáimmal, korlátaimmal és nem csak beszélnek a levegőbe és kárt okoznak másokban, hanem támogatnak, bizonyos értelemben büszkék is rám. Minden embernek szüksége lenne ilyen környezetre ahol nincs önzés, számítás, nincsenek érdekek és tiprás, kihasználás, nincs rohanó világ, ahol átlépünk a másik felett gátlástalanul, ha az érdekünk úgy kívánja..., csak értékes emberi kapcsolatok vannak. Kell mindenkinek a pozitív légkör és energia. :) Emiatt veszem le a korábbi bejegyzéseket, mivel azok számomra sok fájdalmas időt tartalmaznak, kivéve egyet, aminek tartalma ébresztő pofonként hatott rám és emlékként kísér végig valaminek a következményeként. Nem kívánok senkinek ilyen komoly "ébresztőt".
De lássuk meg a jót ebben is, kiderült, kit/kiket nem érdekelt igazán a helyzetem annak minden lehetséges következményével, ahogy az is, hogy kit igen, ki az, aki értékel, kinek számítok, ki az aki mellettem állna mindenben, kik az értékes emberek az életemben, kik "szeretnek".
Én igyekszem ilyen emberekkel körülvenni magam, keresni a kihívásokat, meglátni mindenben a jót és talán ez az igazi új élet, ami várt eddig rám, amire koncentrálni kell.  :)
D.

2016. március 27., vasárnap

Gerinctörés a diagnózis

Üdv Mindenkinek! Gondoltam megosztom veletek ezt a korántsem felemelő hírt is. 
Igen. Eltört a gerincem. Kórházban élvezhetem a "kellemes Húsvéti Ünnepeket". Sajna ez most nem a vicc helye. Bár az lehetne. Én örülnék neki a legjobban.
És bár nem kell bizonygatnom semmit, de van orvosi leletem, röntgen és CT felvétel bőven. 
Jelenleg is kórházban fekszem, ezért sem tudtam teljesíteni amit ígértem a bejegyzések, hanganyagok, képek feltöltésével kapcsolatban.
Bocsi, de kórházi ágyhoz vagyok kötve.

"T. bácsi"! Tőled elnézést, hogy ha a nagy hallgatás miatt itt tudod meg a dolgot, de nem akartam a pánikot kelteni, ezért nem mondtam el korábban. 
DnL