Oldalak

2018. február 8., csütörtök

Az elmúlt hónapokban hanyagoltam az írást, a sérülésemmel összefüggő kisebb-nagyobb problémám volt és azzal foglalkozni fontosabb volt, mert nem mindennap kap az ember új esélyt az életre, ezért az épségemet kellett előtérbe helyezni. Most rendben vagyok azt hiszem, annak ellenére, hogy a régi már nem leszek a körülmények miatt és az élet is csak kuszább lett számomra, de folytatom. Miért és mi haszna lehet? - merülhet fel a kérdés. Mert néhány kiírásra váró gondolatom még van. Egyszerűbb és gyorsabb lett volna annak idején egy beszélgetéssel, meghallgatással zárni mindent, de nem rajtam múlt egyszer sem, nem menekültem a beszélgetés elől. Viszont kimondatlanul cipelni nem fogok semmit magamban más miatt, így kiírom. Ennek lesz aki nem fog örülni, tudom és sajnálom, mert egyszer elismert részéről is, hogy finoman szólva sem volt szép a szórakozás, így tudom, hogy visszaolvasni sem lesz öröm számára, hogy írok. De köze nincs hozzám és a bloghoz sem és magamat kell egyenesbe hoznom, amúgy is lesz ami emlékeztessen egy életen át erre az időszakra a negatívumokkal, legalább ki nem írt gondolatok ne maradjanak hátra. Szóval most megvagyok, így jöhet majd egy két gondolat kiírása, és mivel a novemberi "túl happy-nek" tűnő bejegyzés is inkább csak a dolgok pozitív szemlélete iránti akarat volt, mintsem rózsaszínködös szentimentalizmus, így az átmenetileg levett bejegyzések lényegesebbjei is lassan visszakerülhetnek, mert így teljes az általam megélt történet. 
:)
Dávid